Az endokrin (köznyelven hormon-) terápia lényege és testúlyra gyakorolt hatása, érthetően
Bizonyos daganattípusok – leggyakrabban az emlőrák, prosztatarák, nőgyógyászati daganatok néhány típusa – növekedéséhez a szervezet saját hormonjai (az ösztrogén vagy a tesztoszteron) szolgálnak „üzemanyagként”. Az endokrin terápia célja egyszerű: megvonni ezt az üzemanyagot a rákos sejtektől, ezáltal leállítani vagy lelassítani a daganat növekedését, illetve megelőzni a kiújulást.
Ezek a kezelések nem pusztítják el közvetlenül a gyorsan osztódó sejteket, mint a kemoterápia, hanem a daganat környezetét változtatják meg úgy, hogy az ne tudjon tovább fejlődni.
Emlődaganat esetén alkalmazott készítmények
Emlőrák esetén a cél a női nemi hormonok (főként az ösztrogén) hatásának kiiktatása. A választott gyógyszer típusa nagyban függ attól, hogy a beteg átesett-e már a menopauzán (változókoron).
- Hormonreceptor-blokkolók (pl. Tamoxifen): Ezek a gyógyszerek „lefoglalják” a ráksejteken lévő kapcsolódási pontokat (receptorokat). A szervezet továbbra is termel hormont,de az szabad receptor nélkül nem tud hozzákapcsolódni a rákos sejtekhez, így nem tudja növekedésre serkenteni azokat. Menopauza előtt és után is alkalmazhatók.
- Aromatáz-gátlók (pl. Letrozol, Anasztrozol, Exemestan): Klimax után a petefészkek már nem termelnek ösztrogént, de a testben még mindig kering egy „alapanyag” (a mellékvesék által termelt férfi nemi hormon). A zsírszövetünkben és az izmainkban található egy enzim (az aromatáz), amely ezt az alapanyagot ösztrogénné alakítja. Az aromatáz-gátló gyógyszerek ezt az átalakítást akadályozzák meg. Itt jön a képbe a testsúly szerepe: minél több a zsírszövet, annál több aromatáz enzim dolgozik benne, annál tövv ösztrogén képződik. A fogyás tehát nemcsak esztétikai kérdés, hanem a gyógyszeres kezelés sikerességét is támogatja!
- Petefészek-működést leállító készítmények (pl. Goserelin): Injekció formájában adott gyógyszerek, amelyek az agyalapi mirigyre hatva „kikapcsolják” a petefészkek hormontermelését- a petefészek nem kap felső utasítást a hormonok termelésére. Fiatal, menopauza előtt álló nőknél alkalmazzák.
- Receptor-lebontók (pl. Fulvestrant): Nemcsak blokkolják a rákos sejtek kapcsolódási pontjait, hanem teljesen le is bontják azokat.
Prosztatadaganat esetén alkalmazott készítmények
Prosztatarák esetén a cél a férfi nemi hormon (tesztoszteron) szintjének csökkentése, és annak daganatsejtekre gyakorolt serkentő hatásának megakadályozása.
- Hormontermelést gátló injekciók (LHRH agonisták és antagonisták): Ezek a készítmények az agy és a herék közötti kommunikációt szakítják meg, így a herék leállítják a tesztoszteron termelését. Hatásuk egyenértékű a műtéti kasztrációval (herék eltávolításával), de a folyamat gyógyszeres és visszafordítható, ellentétben a műtéttel.
- Antiandrogének (pl. Bikalutamid): Hasonlóan az emlőráknál használt blokkolókhoz, ezek a gyógyszerek a prosztatarák sejtjeinek receptoraihoz kötődnek, megakadályozva, hogy a tesztoszteron bejusson a sejtbe és növekedésre késztesse azt. Gyakran az injekciós kezeléssel kombinálva adják őket.
- Androgén-szintézis gátlók (pl. Abirateron): Előrehaladott esetekben alkalmazzák. Nemcsak a herékben, hanem a mellékvesékben és magában a daganatszövetben is teljesen leállítják a hormonok előállítását.
A fenti listából levonhatjuk azt a következtetést, az onkológiai hormonterápia egy mesterséges hormonhiányos állapotot idéz elő- tehát a közhiedelemmel ellentétben nem hormonpótlásról beszélünk.
Ez azt jelenti, hogy a kezelés célja, hogy megvonja a daganattól a „tápanyagot” (az ösztrogént vagy a tesztoszteront). Ezzel a szervezet hirtelen és drasztikusan egy mély menopauzális vagy androgénhiányos állapotba kerül, ami sokkal radikálisabb, mint a természetes öregedés- és az anyagcserére is számottevő hatással van, hiszen a nemi hormonok (az ösztrogén a nőknél és a tesztoszteron a férfiaknál) nemcsak a szaporodásért felelnek, hanem kulcsszerepet játszanak a szervezet „motorjának” működésében: szabályozzák az anyagcserét, segítik az izomépítést és befolyásolják, hogyan dolgozzuk fel a tápanyagokat.
Amikor az endokrin terápia megvonja ezeket a hormonokat a daganat éhezése céljából, az egész szervezet energiafelhasználása megváltozik. Ennek a folyamatnak négy fő oka van:
1. Izomvesztés és a „motor” lelassulása
A hormonok segítik az izomtömeg fenntartását. Amikor szintjük drasztikusan lecsökken, a szervezet elkezdi lebontani az izmokat (ezt hívják szarkopéniának). Mivel a testünkben az izomzat égeti el a legtöbb kalóriát – még nyugalmi állapotban is –, a kevesebb izom azt jelenti, hogy az alapanyagcsere lelassul, vagyis kevesebb napi tápanyagbevitelre van szükség. Ha a beteg ugyanannyit eszik, mint a kezelés előtt, az energiatöbblet zsír formájában fog elraktározódni. Még ha a testsúly nem is változik drasztikusan, a ruha szűkebb lesz. Ennek oka, hogy a nehezebb, aktív izomszövet leépül, és a helyét a könnyebb, de nagyobb térfogatú zsírszövet veszi át.
2. Inzulinrezisztencia (a „raktározó üzemmód”)
A nemi hormonok segítenek abban, hogy a sejtek jól reagáljanak az inzulinra (arra a hormonra, ami beviszi a táplálkozás során bevitt cukrot a vérből a sejtekbe, hogy ott azok üzemanyagként használhassák). Hormonhiányos állapotban a sejtek ellenállóvá válhatnak az inzulinnal szemben (inzulinrezisztencia). Emiatt a hasnyálmirigy úgy próbálja ellensúlyozni ezt az ellenállást, hogy egyre több inzulint kezd termelni. Azonban ennek is a következményei vannak, a magas inzulinszint két dolgot okoz:
- Erőteljesen serkenti a zsírok raktározását.
- Gátolja a zsírbontást (lipolízist), vagyis a szervezet nehezebben nyúl a tartalékokhoz.
3. A zsír átrendeződése (hasi hízás)
Az ösztrogén és a tesztoszteron hiánya megváltoztatja, hogy a szervezet hová raktározza a felesleget. Nőknél a zsír a csípő és a combok helyett egyre inkább a hasi (zsigeri) területre rakódik le, hasonlóan a férfiaknál a tesztoszteron megvonás (kasztráció) során. Ez a típusú hasi zsír azon kívül, hogy jelenléte zavaró, biológiailag is aktív: gyulladást fokozó anyagokat termel, amik tovább rontják az anyagcserét, és növelik a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.
4. Fáradékonyság és csökkent aktivitás
Az endokrin terápia gyakori mellékhatása a krónikus fáradtság, a hőhullámok és az ízületi fájdalmak (különösen az aromatáz-gátlóknál). Ezek miatt a betegek ösztönösen kevesebbet mozognak, ami tovább csökkenti a napi kalóriafelhasználást, így az ördögi kör bezárul. A felsoroltak közül az ízületi fájdalom és merevség a legkínzóbb. Ez teljesen valós, fizikai tünet: az ösztrogén hiánya miatt csökken a szervezet természetes fájdalomcsillapító képessége, és az ízületek hajlamosak a gyulladásra. A paradoxon az, hogy a pihenés ront a helyzeten. Bármilyen nehéz is elkezdeni, a rendszeres, kíméletes testmozgás (mint a séta, a jóga, az úszás vagy a gyógytorna) „megolajozza” az ízületeket, és bizonyítottan csökkenti a terápiával összefüggő ízületi fájdalmakat.
Bár a hormonális változások valóban „ellenszélként” hatnak, a testsúlygyarapodás nem törvényszerű. Nagyon sok beteg képes megtartani a súlyát, vagy akár fogyni is a kezelés alatt. Ehhez azonban a korábbi életmód tudatos felülvizsgálatára van szükség, mivel az a kalóriamennyiség és mozgásforma, ami a diagnózis előtt elegendő volt a súlytartáshoz, a megváltozott anyagcsere mellett már kevés lehet.
Mit tanácsol a dietetikus?
Sallai Orsolya dietetikus legfontosabb üzenete, hogy nem a hormonterápia maga hízlal, hanem az, hogy a kezelés hatására megváltozott működésünkhöz és anyagcserénkhez nem igazítjuk hozzá a mindennapi szokásainkat. Mivel a betegek többnyire nincsenek előre felkészítve ezekre a belső változásokra, nem is tudhatják, hogyan cselekedjenek.
Ha tudatosak maradunk már a kezdetektől fogva, sikerül elkerülni a plusz kilókat és javítható az életminőség.
- A szarkopénia lassítja az alapanyagcserét és növeli a zsírlerakódást. Ez megelőzhető megfelelő fehérjebevitellel és célzott mozgással (pl. saját testúlyos gyakorlatok). Minden főétkezésnek tartalmaznia kell minőségi fehérjét (sovány húsok, halak, tojás, zsírszegény tejtermékek vagy megfelelően kombinált növényi fehérjék, mint a hüvelyesek). Erre azért van szükség, hogy a szervezetnek legyen miből fenntartania és újjáépítenie az izomszövetet.
- Az inzulinrezisztenciát nem koplalással vagy a szénhidrátok teljes elhagyásával, hanem a sejtek inzulinérzékenységének (szenzitivitásának) növelésével kell megoldani. Itt 3 dologra érdemes figyelni:
2.1. Cseréld le a fehér szénhidrátokat teljes kiőrlésű társukra: pl fehér kenyér helyett válassz teljes kiőrlésű vagy rozs kenyeret. Laska/tészta helyett válassz teljes kiőrlésű lisztből vagy hüvelyesből készült opciót és a fehér rizst cseréld re barna vagy fekete rizsre. Ezek magas rosttartalmuk miatt elősegítik az emésztést, tartós teltségérzetet adnak és növelik az inzulinérzékenységet.
2.2 Figyelj arra, hogy minden főétkezésnél megfelelő arányban legyenek jelen a szénhidrátok, a fehérjék és a jó zsírok. Törekedj arra, hogy a tányérod felét mindig friss vagy párolt zöldségek tegyék ki. A zöldségek magas rost- és víztartalma laktat, miközben segít stabilan tartani a vércukorszintet.
2.3 A rendszeres mozgás a legfontosabb, mivel azonnal és radikálisan javítja a szervezet inzulinérzékenységét.
- Az endokrin terápia miatt jelentkező hőhullámok és fokozott izzadás észrevétlenül is folyadékvesztéshez vezetnek. A dehidratáció (vízhiány) gyakran álcázza magát éhségérzetnek, ami felesleges nassoláshoz vezethet. Legjobb, ha mindig van kéznél víz vagy cukrozatlan tea. Kerüld a szénsavas, cukros üdítőket, gyümölcsleveket. Ezek észrevétlenül vezetnek kalóriatöbblethez, aminek eredménye a hízás.
- Az ösztrogén- és tesztoszteronszint drasztikus esése felgyorsítja a csontok sűrűségének csökkenését, és gyakran okoz kínzó ízületi/izomfájdalmakat is. Ezért a csontvédelem kulcsfontosságú dietetikai feladat. Tudatosan tervezzük be a napi kalciumforrásokat (pl. natúr joghurt, kefir, sajtok, vagy növényi vonalon a mandula, szezámmag, mák, bab stb). A kalcium önmagában nem tud beépülni a csontokba D-vitamin nélkül. Mivel a daganatos betegek kezelése alatt a D-vitamin-szint eleve hajlamos leesni, laborvizsgálat alapján az onkológussal egyeztetett dózisú D-vitamin (és szükség esetén K2-vitamin) pótlásáról is gondoskodni kell.
- A hormonterápia gyakran borítja fel az alvásritmust, a kialvatlan szervezet pedig másnap biológiailag is több kalóriát, különösen gyorsan felszívódó szénhidrátot és cukrot követel, ráadásul a stresszhormonok (kortizol) szintje is megemelkedik, ami kifejezetten a hasi zsírosodást támogatja.
Ha igazi változást szeretnénk, érdemes megvizsgálni mindegyik életmódbeli tényezőt, nem csak az étkezést. Ha rájövünk, hol bukunk el, könnyen meg tudjuk előzni a hormonkezelés mellékhatásait, többek kozott az elhízást is. Ne felejtsük el, a hormonterápia is egy eszköz a hatékony kezelésben, illetve fontos szerepet játszik a kiújulás megelőzésében is, rengeteg tudományos kutatás bizonyította a szükségességét és hatékonyságát. Tagadhatatlan, hogy mellékhatásai sokrétűek és befolyásolják az életminőséget- de hiteles informálódással és tudatos életmóddal a legtöbb ellen fel lehet venni a harcot.
Szerzők: Sallai Orsolya- Dietetikus, Dr. Balázs Boglárka- onkológus szakorvos
Orsi Facebook oldala, sok sok hasznos tanáccsal elérhető itt: