Norbit 15 évesen leukémiával diagnosztizálták. Bár a betegség régi emlék már, felnőttként szívügyének tartja, hogy a Little People alapítvány keretein belül hasonló betegségekkel küzdő gyerekeknek és fiataloknak segítsen.

1.Hogy kezdődött?

2009 aug 18-.án kerültem először a kórházba, Marosvásárhelyen. Egy törökországi kirándulás után jelentek meg az első tünetek; fáradékony voltam, kedvetlen és sokat aludtam, így szüleim egy rutin vérvizsgálatra küldtek. Amint visszajöttek az eredmények, 90%-ban meg is volt a diagnózis, hogy ez bizony leukémia. Szerencsére korai stádiumban kaptuk el; 8 hónapos kórházi kezelésen és 3 év fenntartó kezelésen mentem keresztül.

2.Hogy fogadtad a felállított diagnózist?

Egyáltalán nem számítottam egy ennyire komoly diagnózisra. Úgy volt, hogy csak 1-2 napot kell kórházban töltenem. Az elején úgy ért, mint egy sokk, majd próbáltam pozitívan gondolkodni és nem gondolni arra, hogy mivel is jár ez az egész.

3. Változott e valami abban, ahogy építed emberi kapcsolataidat, tapasztalsz-e különbségeket a gondolkodás módodban a korodbeliekhez képest?

Úgy érzem, hogy hamarabb felnőttem.

Vigyáznom kellett minden lépésemre, igy nem volt időm „játszani” a fiatal tinit.

Emiatt persze sok barátság elmaradt, picit kirekesztve éreztem magam, mert én nem tudtam egyes helyekre menni, egyes dolgokat csinálni. De attól még akadtak személyek, akik ezt megértették és mellettem voltak bajban és utána is.

4. Mi volt számodra a legnagyobb kapaszkodó?

Édesanyám, édesapám és a nagyszüleim.

Édesanyám velem volt végig a kórházban, együtt mentünk végig minden jó és rossz híren. Édesapám naponta hozta nekem az ételt , mert a kórházi kaja nem ízlett.

A nagyszüleim meg állandóan főztek, hogy egyetlen kicsi beteg unokájuk legyen mit egyen, persze az akkori előírásokat követve, mikor épp sótlanul, vagy épp cukor nélkül vagy épp csak egy adott ételt egy hónapon keresztül.

Emelett a legtöbbet a pozitív gondolkodás segített. Visszaemlékezve sosem azon gondolkodtam, hogy épp mi történik, hanem hogy mi fog történni vagy épp mit fogok csinálni, mikor kijutok a kórházból.

5. Adj egy tanácsot valakinek, aki most szembesül egy fiatalkori daganat diagnózisával.

„Nana korobi, ya oki” – Japán közmondás. Angol fordításban „Fall down seven times, stand up eight”.

Soha ne add fel. Ess le hétszer, állj fel nyolcszor. Nehéz lesz de elég erős vagy, hogy átvészeld a betegséget!

Norbi a Little People Alapítványt képviselve az Untold Fesztiválon is a leukémiáról, betegséggel kapcsolatos tapasztalatairól beszélt. Azt interjút elérheted itt: https://fb.watch/uf30uVn3GP/