Ép testben ép lélek, mondja a népszerű közmondás, amely azontúl, hogy már-már közhellyé nőtte ki magát, fontos igazságra mutat rá: test és lélek együtt működnek. Azonban mi történik a lélekkel, ha beteg a test? Mi betegszik meg előbb, a lélek vagy a test? Ezekre a kérdésekre próbál válaszokat találni a pszichoonkológia, ami egy friss ága a tudománynak.

A pszichoonkológia, ahogy a neve is mondja, a pszichológia és az onkológia ötvözete, amely nem csak betegek vizsgálatára terjed ki, hanem fókuszba kerülnek a környezet, a család, a hozzátartozók is. Lehet azzal vitatkozni, hogy miért pont az onkológiának alakult ki ilyen mellékága, amikor rengeteg más, krónikus betegség ismert és nehezíti meg a társadalom és az egyén életét, de tagadhatatlan, hogy a daganatos megbetegedések száma robbanásszerűen megnőtt, és vezető elhalálozási oknak számít. A gyógyszeripar fejlődésének köszönhetően daganat-ellenes szerek egyre szélesebb és hatásosabb arzenálja áll rendelkezésünkre, és bár a „rák ellenszerét” még nem találták meg, a várható élettartamot jelentősen sikerült megnövelni olyankor is, amikor a kezelés nem számít kuratívnak (azaz nem várható teljes gyógyulás). Ez azt is jelenti, hogy megnövekedik az az időintervallum, ami alatt a betegek együtt élnek a betegségükkel, és ezzel együtt ők és családjuk pszichés tehernek vannak kitéve, amelynek a viselése a betegség tüneteiben és lefolyásában is tükröződik.

A teljes cikket elolvashatod ITT.