Kercsót Ewing szarkómaval diagnosztizálták 2016 szeptember végén. A bal lábszáram külső részén, helyezkedett el a daganat.

2016 október 4:kemoterápia kezdete
6 dózis VIDE ( vincristine, ifosfamid, doxorubicin, etoposide)
2017. február 20-án comb amputáció
2017. március 13-án utókezelés
2017.08.07 – utolsó kemó nap

1. Mit éreztél amikor szembesültél a diagnózissal?

Nagy szerencsémre, bekapcsolt bennem a túlélési mechanizmus. És az addig
megtapasztalt élethelyzetekből, kihívásokból próbáltam erőt meríteni, és
csak arra gondolni, hogy túl fogom élni.

2. Mi volt a legmélyebb pont?

Furcsa ezt leírni, de nem volt az a nagyon mély pont. Az amputáció után volt egy olyan pillanat, mikor a tükörbe bámulva tudatosult bennem, hogy meg is halhattam volna. És hogy mennyire szerencsés vagyok, hogy bár lejtettem egy táncot a halállal, de győztesen jövök ki belőle.

3. Mi segített átlendülni, honnan merítettél erőt?

A kezelések során mindig mellettem volt egy szerettem, az rengeteget segített. Viszont a két kezelés között meg pont hogy egyedül voltam, így nem kényelmesedtem el, és nem az volt, hogy mindenben kiszolgáltak, mondván én vagyok a beteg. Saját magamnak kellett megoldani az ügyes bajos dolgaimat. (pl. vértesztre járni, PICC line tisztításra járni, bevásárolni, főzni stb.)

4. Mi tanácsolsz annak, aki most küzd egy rákos megbetegedéssel?

Ne azokra a kérdésekre keresse a választ, hogy „Miért pont velem történik ez? Miért engem büntet isten? Miért vagyok ilyen szerencsétlen?” Hanem egy kérdésre koncentráljon: „Miért akarom túlélni?”

5. Miben változott az életszemléleted?

Kaptam egy második esélyt, egy második meccslabdát, hogy jobb és tartalmasabb életet éljek. Ezt most igyekszem teljesmértékben megélni. Nem fogom elpazarolni a sorstól kapott második lehetőséget.