A januári hideg szél magával hozza, vagy éppen cipeli, a változás eszményét. Az óév lezárása, az új év kezdése a legtöbb ember elgondolkodásra, számvetésre, befele fordulásra készteti. Új célok íródnak meg, régiek fogalmazódnak újra, remények ébrednek fel, hogy idén valahogy másként lesz, mint eddig, vagy éppen remények halnak el, mert ráébredünk, tulajdonképpen semmi nem változott.

Keveset beszélünk arról, hogy egy új, tiszta lapon túl, mi mindent hordozhat magában az évkezdés.

Egy krónikus betegséggel való együttélés felülírhatja a tiszta lap megélést. Az idő ilyenkor nem mindig naptári egységekben mérhető, hanem kezelések, vizsgálatok, várakozások, remények, csalódások, félelmek, örömök váltakozásában telik. Ilyenkor az újév lehet, hogy nem a lendületről, hanem a lelassulásról, befele fordulásról szól. Mindez nem jelent visszahúzódást, sokkal inkább alkalmazkodás, a test és lélek jelzéseinek a meghallása. A daganatos betegség gyakran elvárja ezt a fajta belső figyelmet, megélést, míg a társadalom a haladást, terveket, és újrakezdést vár el.

• Talán könnyebb lehet az évkezdés, ha ezt az időszakot nem hatalmas elvárásokkal, mindent átrendező új célokkal, hanem utak, irányok keresésével közelítjük meg. A befele fordulás segíthet egészében látni, hol tartunk most, milyen gondolatokat, érzéseket hordozunk magunkban, mi az, ami segített megküzdeni az elmúlt évben, és mi az, amit nehézségként éltünk meg. Tipikus januári célok helyett megfogalmazhatunk ilyen és ehhez hasonló terveket:
• Célként tekinthető, az, hogy szeretnénk jobban kezelni bizonyos helyzeteket, érzéseket, hogy szeretnénk együttérzőbben, kíméletesebben fordulni önmagunk felé, vagy mások felé.
• Az évkezdés lehetőséget adhat arra is, hogy újból átgondoljuk mi az, ami igazán fontos számunkra az életben, melyek azok az értékek, amelyek mentén vágyjuk élni az életünk, és reflektálni arra, hogy valóban megéljük-e mindezeket a mindennapokban.
• Emellett megjelenhet bennünk az a vágy, hogy a nehéz érzésekkel ne harcoljunk, hanem elfogadjuk mint az élet részei, és együtt éljünk velük, és velük együtt tudjunk elmozdulni a számunkra fontos értékek irányába.
• Cél lehet az is, hogy újragondoljuk, milyen elvárásokat támasztunk magunkkal szemben, és melyeket hordozzuk inkább mások helyett.
• Az erőforrásaink (külső és belső) számbavétele, újragondolása is sokat segíthet a mindennapos küzdelmeinkben. Már az is segítő lehet, ha időről időre megkérdezzük magunktól: mi, vagy ki az, ami most megtart? kihez vagy mihez tudok kapcsolódni, amikor nehéz?

Az új évnek nem kell többet jelentenie annál, mint amit éppen elbírunk.

Elég lehet csupán annyi, hogy megpróbáljuk meghallani mi hallatszik ki a csendünkből, mit akar üzenni számunkra a testünk, és az elménk. A szándékok, célok nemcsak teljesítményt, hanem alkalmazkodást is jelentenek. A betegség mellett gyakran éppen ez az, ami a legnagyobb erőforrássá válhat, a saját ritmusunk elfogadása, és az ezzel való együttműködés.

Referenciák:
Carlson, M. (2023, February 3). Eight Years and Counting Up: a reflection on life and lessons of cancer. CURE – Oncology &Amp; Cancer News for Patients &Amp; Caregivers. https://www.curetoday.com/view/eight-years-and-counting-up-a-reflection-on-life-and-lessons-of-cancer
Ebenau, A., Van Gurp, J., & Hasselaar, J. (2017). Life values of elderly people suffering from incurable cancer: A literature review. Patient Education and Counseling, 100(10), 1778–1786. https://doi.org/10.1016/j.pec.2017.05.027
Ikeuchi, K., Nishida, S., & Karikawa, M. (2024). Life Goal Domains, Traits, and Setting Process in the Collaboration between Healthcare Professionals and Cancer Survivors: A Scoping Review. Progress in Rehabilitation Medicine, 9(0), n/a. https://doi.org/10.2490/prm.20240018