1. Mi a stratégiád, amikor közlöd a beteggel a diagnózist?

Igyekszem mindig egyszerűen és érthetően fogalmazni, nem dramatizálni, de nem is szepítem a helyzetet. Próbálom azt körvonalazni hogy milyen terápiás lehetőségek vannak, hogy láthatóvá váljon a megoldás.

2. Hogy fogadják a betegek a diagnózist?

Először legtöbben nem értik, idő kell hogy letisztuljon az információ, ezért mindig arra törekszem, hogy nagyon tisztán fogalmazzak és kiemeljem a mielőbbi kezelés fontosságát.

3. Mennyire van lehetőség a műtét körüli időszakban a beteg lelkiállapotával foglalkozni?

Kevesebbet mint szeretném. Sokszor szinte futószalagon mennek a műtétek, de igyekszem a pozitív gondolkodást elősegíteni. Jól jönne egy klinikai pszichológus ezekben a helyzetekben, és nem csak a betegeknek.

4. Milyen félelmeket osztanak meg veled a betegek?

Kevésbé a műtét miatt aggódnak, inkább az onkológiai kezelés mellékhatásai aggasztják őket(hajhullás, stb).

5. Milyen tanácsot adnál egy onkológiai műtét előtt álló betegnek?

Beszéljen egy olyan szakemberrel aki nagyon tisztában van a kezelés minden pontjával. Térképezze fel a lehetőségeit, beleértve a rekonstrukciót is. Beszélgessen el részletesen a sebészével, és kérjen segítséget feldolgozni a diagnózist és a kezelés különböző pontjának nehézségeit pszihoterápián.