Olvasási idő: 10 perc
Habár egy daganatos beteg folyamatosan magas distressz kockázatának van kitéve, vannak időszakok amikor ez hangsúlyozottan igaz.
- Kivizsgálás időszaka
Ebben az időszakban a betegben legtöbbször csak a gyanú van, hogy valami nincs rendben és elindul kivizsgáltatni magát. Nehezítő tényező, ha a beteg bekerül az egészségügyi bürokrácia és a végtelen várólisták labirintusába illetve ha információ hiány miatt maga kezd tünetei kutatásába, így fennáll annak az esélye hogy helytelenül értelmezi a kapott információkat.
- Diagnózis tudomásul vétele
Kutatások szerint egy daganatos diagnózis tudomásul-vételekor a betegben a Kübler-Ross féle gyász fázisok játszódnak le: tagadás, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás. A gyász teljesen jogos, hiszen egy ilyen diagnózis rengeteg változást hoz maga után a beteg és hozzátartozói életében. A beteg gyakran kimarad a munkahelyéről, megváltozik a szociális státusza, károsodhat a szociális hálója, sok időt tölt kórházban és különböző vizsgálatokon illetve jobban rá van utalva a környezete segítségére.
- Első kezelés körüli periódus
Az első kezelés tulajdonképpen az addig ismeretlen feltérképezése, és mint ilyen, természetesen szorongással járhat. Ilyenkor a beteg már tudja a diagnózist és a feldolgozás valamelyik fázisában van, de nem tudja mivel jár a kezelés, nem tudja milyen mellékhatásokkal fog megküzdeni, új a helyszín és új az őt körülvevő személyzet akinek gondjaira rábízta magát. Ez a szorongás a további kezelések során, amikor a beteg már tudja mire számíthat, csökken.
- Komplikációk fellépése esetén
Megtörténik, hogy tolerálhatatlan mellékhatás, vagy olyan szövődmény lép fel ami a tervezett terápiás stratégiát megtorpanásra készteti. A beteg, aki addig valamennyire megbarátkozott a kezelések lefolyásával és az új környezettel, újra úgy érezheti, hogy kihúzták a lába alól a talajt és próbál biztos pontokat, kapaszkodókat keresni, újra egyensúlyi helyzetet teremteni.
- Amikor/Ha műtétre kerül sor
A daganatellenes terápia szerves része a műtéti kezelés. A daganatos betegek 60%-a átesik valamilyen műtéten, legyen az sürgősségi, életmentő, kuratív célú vagy rekonstruktív beavatkozás. A perioperatív időszakban szinte az összes beteg bizonyos fokú szorongást él át, ez félelm az ismeretlentől, a fájdalomtól, a kudarctól, a kiszolgáltatottságtól.
- Visszaesés/Progresszió esetén
A betegek periodikusan imagisztikai és marker vizsgálatokon esnek át, ezzel követve a terápia sikerességét. Ilyenkor 3 kimenetel van és ezek diktálják a további stratégiát: a daganat csökken/eltűnik, a daganat nő és/vagy új áttétek jelennek meg illetve már kikezelt daganat újra megjelenik, ezt nevezzük visszaesésnek. A betegeket ezeket a vizsgálatokat konkrétan vizsgahelyzetként élik meg.
- Palliáció megkezdése idején
Amennyiben egy beteg esetében lemondunk a kuratív tehát gyógyító kezelésről és már a szinten tartás, megfelelő életminőség biztosítása a cél, az megterhelő (betegnek, hozzátartozónak és orvosnak is, ) ilyenkor újra a gyász tünetei jelentkezhetnek.
- Utánkövetéses időszakban közvetlenül a vizsgálatok előtt.
Az utánkövetéses időszak a kezelést befejező betegek életében azt a periódust jelenti, amikor először 3 havonta, majd fél évente, majd évente és végül két évente teljes körű vizsgálaton esnek át, visszaesés után kutatva. A kezelést befejező betegek legnagyobb félelme a visszaesés és ez a vizsgálatokat megelőzően hatványozódhat, ez abból a félelemből fakad, nehogy pozitív eredményekkel járjanak a vizsgálatok, és elölről kezdődjön a kezelés.
A kezelést befejező betegekre jellemző a folyamatos szorongás a daganat visszatérése miatt, ezért hajlamosak arra, hogy bármilyen más okból jelentkező testi tünetek megjelenése esetén relapszusra gondoljanak- ezt a szakirodalom Damoklész kardja szindrómának nevezi.