Olvasási idő: 5 perc
A distressz negatív megélések széles skálája, amik a betegségre, mint stresszforrásra adott érzelmi reakciók. Ezek skálája széles: szomorúság, tehetetlenség, kiszolgáltatottság, düh, félelem, pánik magány, amely patológiás mértékben pszichológiai, pszichiátriai zavarokhoz vezethet és befolyásolja a beteg mindennapi életét. A szorongás, a depresszió és más pszichés zavarok becslések szerint az onkológiai betegek 35-50%-át érintik.
Mivel ez egy válaszreakció, mértéke a beteg személyiségétől függően változozó, akkor is ha a stresszfaktor azonos vagy nagyon hasonló. Hogy ki hogy birkózik meg egy ilyen diagnózissal, egy ilyen krízissel, személyiségfüggő és nem daganatos betegség, vagy annak súlyosságának, előrehaladottságának függvénye. Bizonyos pszicho-szociális tényezőket is kell emelni, amelyek protektíven hathatnak: oktatás, hit, stabil anyagi háttér, szociális háló.
Szélsőséges esetben testi tünetek egészítik ki a klinikai képet: hányinger, étvágytalanság, álmatlanság, heves szívdobogás, vérnyomás kiugrások, hasmenés, légszomj. Kutatások szerint a diagnosztizált depressziós betegek harmadának olyan szervi, testi tünetei vannak amik a kemoterápia mellékhatásai is lehetnének (hányinger, émelygés, székrekedés).
Ezen tünetek elfedik az alapbetegség tüneteit és a kezelés mellékhatásait, ezért megjelenésüknél először organikus okokat kell kizárni és csak utána lehet a distressz számlájára írni őket, azonban mivel a betegek lelki megéléseikről ritkán számolnak be kezelőorvosuknak, ez nehézkes lehet. Egy 1985-ben íródott tanulmány szerint alig a betegek egynegyede számol be ezekről orvosának- hallgatásuk okaként az időhiányt jelölték meg, illetve úgy gondolták hogy onkológusuk úgysem tud ezen segíteni. Sok beteg úgy érezte, hogy természetes velejárója a betegségnek a distressz és fölösleges erről beszélni. Mivel a daganatok kezelésének szerves része a megfelelő életminőség (quality of life) biztosítása, ezért elengedhetetlen hogy a betegek lelki egészségének is figyelmet szenteljünk, hiszen a jólétnek szerves része ez is. Ezen túlmenően a kutatások szerint a depresszióval küzdő betegek esetében gyengébb a terápiás válasz, több az érzékelt mellékhatás, csökkent a kezelési tervhez való ragaszkodás, nő a fájdalomküszöb, magasabb a gyógyszerfogyasztás és rosszabb a prognózis.
Az NCCN is felismerte a distressz mérésének fontosságát, és ezért összeállították a Distress Thermometer nevet viselő kérdőívet, amely könnyen elérhető és érthető. Megtekinthető itt: https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC5839660/ Sok klinikai kutatásnak képezi alapját, mivel sok nyelven elérhető, eredményei könnyen értelmezhetők és feldolgozhatók.
Forrás: RYAN, H., SCHOFIELD, P., COCKBURN, J., BUTOW, P., TATTERSALL, M., TURNER, J., … BOWMAN, D. (2005). How to recognize and manage psychological distress in cancer patients. European Journal of Cancer Care, 14(1), 7–15.